Be kell valljam, nem szeretem a karácsonyt. Amikor ezt a mondatot elejtettem az egyik csoportomban, 11 megdöbbent gyerek nézett rám furcsa szemmel, s biztos vagyok benne, hogy azt gondolták: "ez a nő nem normális".

Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel a felfogással, azonban jóval többen vannak azok, akiket ilyenkor az eufória mindenféle létező formája elönt, s teljes átszellemült állapotban vágják bele magukat a szeretet ünnepének is nevezett két nap sűrűjébe.

A karácsony manapság- na jó, lehet, hogy 25 éve is ilyen volt, nem emlékszem, lefoglalt az, hogy olyan Barbie-t kapjak, ami még nincs- a leginkább külcsínre adó ünnep. Ha megnézzük, már november elején fényárban úsznak az utcák, villogó csillagok lógnak a kandeláberek között, arany és piros színű gömbök csüngenek a boltok kirakatában pózoló műfenyőkön.

A felsorolást naphosszat lehetne folytatni. Kinek mitől igazi a karácsony? Tegyünk egy próbát! Kapcsoljuk be húsz percre a tévét! Máris ott van a tökéletes karácsony receptje.

Mindenképpen kell hozzá két adag Reszkessetek, betörők!, mert hát húsz, vagy mit tudom én hány éve nincs karácsony Kevin nélkül. Aztán ha ez megvan, feltétlenül szükséges még minimum 10 cm vastag hóréteg, mert nehogy már a sár és latyak meg 5 fok. Persze elmaradhatatlan a tízféle fogás, minél drágább ajándék, azoknak is, akik egyébként soha nem jutnak év közben eszünkbe.  Ja és persze az éjféli mise. Habár máskor nem, de ilyenkor azért mégis illik elmenni a templomba, jó sokan vannak, hadd lássa a szomszéd Mariska néni is, hogy ott vagyunk.

Ha egyvalami véletlenül kimarad, akkor az már valahogy nem az igazi. Az egész értelmét veszti, mert hát a karácsony ezektől szép, ezektől teljes.

Ez az, ami miatt én nem szeretem a karácsonyt. A külcsín. Az egész karácsonyi őrület egy eszement túlzás. Egy végletekig menő verseny, amelyben az emberek igyekeznek jobbak lenni, mint a szomszéd, mint a kolléga, stb.

A karácsony Jézus születésének az ünnepe. Erre az üdvtörténetileg igencsak jelentős eseményre azért nem mondhatjuk, hogy tele van pompával. Az Isten, aki megtehette volna, hogy ne így legyen, egy puszta istállójának jászlában született. Világra jöhetett volna egy palota bársonyos ágyában, fűtött, meleg szobában. De valamiért mégsem így történt...Valószínű azért, mert az igazán fontos dolgok nem külsőleg mutatkoznak meg, hanem legbelül, ahová csak kevesen látnak. Amit sokszor talán mi sem látunk a ledfüzérek és a süteményhegyek mögött.

Nagyon könnyű a külsőségek fekete lyukába beleesni. Bevallom, néha engem is magával ragad. Kizárni teljesen nem kell, s nem is hiszem,hogy szabad az életből. Már csak azért se, mert  egy részükkel a saját hagyományainkat is tovább visszük. Viszont fontos tartani egy olyan egyensúlyt, ahol a karácsony nem a megfelelési kényszer, hanem az igazi Ünnepelt körül forog. Ahol nem a külcsín a lényeg, hanem az igazi, valós, egyetlen Belbecs! 

Áldott, békés ünnepet kívánok mindenkinek!